A parancsolás láncolata

1.0levendulashttps://levendulas.cafeblog.huamfortashttps://levendulas.cafeblog.hu/author/amfortas-2-2-2/A parancsolás láncolata<link rel="File-List" href="file:///C:%5CUsers%5CPTER%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CUsers%5CPTER%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CUsers%5CPTER%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><style>  </style> <o:p></o:p><img style="width: 512px; height: 351px;" src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/11111.jpg" class="blogkep">Amikor egy katona teljesít egy küldetést, bármiről is legyen szó attól kezdve, hogy a parancsnokának elvisz egy csésze teát addig, hogy repülővel átjut az A ponttól a B pontig, mindez a végrehajtó paranccsal kezdődik. A parancs lehet közvetlen, vagy a rendeletekből eredő, a hatalom viszont mindig fentről lefelé áramlik. <o:p></o:p>Sajnos, a mindennapi életben ez nem mindig működik így.. A Teremtés pillanatában egyetértettünk az univerzum rendeleteivel. Valahogy viszont úgy gondoljuk, hogy becsaphatjuk a rendszert, azt csinálhatunk, amit akarunk, szélhámoskodhatunk – különösen akkor, amikor a dolgok nem úgy mennek, mint ahogyan mi azt szeretnénk. <o:p> </o:p>Hasonlóképpen, amikor egy tábornok belép egy terembe, az alacsonyabb beosztású katonák úgy érzik, hogy a tábornok parancsait akkor is követik, ha soha nem találkoztak vele személyesen. Itt nincs helye a vélemény-nyilvánításnak. Így van ez. <o:p></o:p>Egy bizonyos ponton a bombának fel kell robbannia és rá kell jönnünk arra, hogy nem “szabadúszóként” vagyunk itt. szükségünk van egymásra – mind egyénileg, mind kollektíven – ahhoz, hogy beteljesítsük a küldetésünket ebben a világban. Nem tehetek bármit amit akarok, nem véve tudomást senkiről és semmiről magam körül. <o:p></o:p>Valahogy el kell fogadnunk a parancsolás eme láncolatát a saját életünkben. Nem arra gondolok, hogy vakon el kell fogadnunk a szüleinktől, a főnökeinktől vagy a kormánytól jövő parancsokat – bár ezeknek is megvan a maga helye és ideje. Sőt, kritikusnak kell lennünk, főleg, ha a parancs értelmét vesszük górcső alá. <o:p></o:p>Nem lehetünk szabadúszók. Ugyanúgy nem ugorhatunk ki az Empire State Building-ről sem egyszerűen azért mert nem hiszünk a gravitációban, hanem követnünk kell az univerzum hierarchiáját. Vannak törvények, amiket követnünk kell. És világos kell hogy legyen, hogy mindannyian ugyanazoknak a parancsoknak vagyunk alárendelve. Az univerzum törvényei mindannyiunkra egyformán érvényesek. Egyelőre ... <o:p></o:p>Amikor megharagszunk és elvárjuk, hogy a törvények átlényegüljenek értünk, miattunk, ellenszegülünk a rendszernek. Amikor másképpen kezeljük az embereket önző okokból, vagy más úton-módon, szabadúszókként cselekszünk. Ezzel a viselkedéssel egyetlen napot sem bírnánk ki pl. Irakban. Az a csoda, hogy hogyan bírjuk így ki a földön. A lényeg az, hogy a rendszerrel való szélhámoskodás nem segít nekünk, hanem árt. <o:p> </o:p>Ez a viselkedés sehogy sem hasonlít az összetartozásra. <o:p> </o:p>Gondolt át tehát, vajon az univerzum melyik törvényét fordítod ki, vagy szeged meg. <o:p> </o:p> <o:p> </o:p>rich