A megélhetési "barát"

1.0levendulashttps://levendulas.cafeblog.huamfortashttps://levendulas.cafeblog.hu/author/amfortas-2-2-2/A megélhetési "barát" <img style="width: 435px; height: 275px;" src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/haver.jpg" class="blogkep"> Barát?<o:p></o:p> Hány barátod van? Nekem nincs ám sok, ha jól összeszámolom, 5 - 6. A barát az, aki ismer… és mégis szeret. Ahogy Nietzsche mondja: "a szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét". A barát, akivel mindent megbeszélhetsz, és figyel rád. A barát csak adhat. Az ilyen értelemben vett „jó” ember a jónak abban a barátja, hogy számára "jó", és nem abban, hogy hasonló. Tehát a barát valami olyasmi, ami jó, ami szeretetre méltó. A szeretetre méltó pedig kedves a jó számára. Egy igaz barát, aki ha nevetsz veled nevet, ha sírsz összeszedi könnyeidet. Aki észreveszi, ha gondban vagy, együtt gondolkodik veled, akire lehet számítani a bajban. Érdek nélkül. Márai Sándor azt írja: a barátság abban áll, hogy két ember kézfogás és ígéret nélkül egy életre jótáll a másikért. Tehát, hány barátod is van? A kapcsolat-barát? Az érdek-barát, az önmagában értékké vált kapcsolati tőke? Miért a barátok olyan alacsony száma? Bezárkóztunk, bizalmatlanná váltunk? Olvastam nemrég valami graffiti-félét : "minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem...a kutyám" hm. A barátságnak van egy lélektani védő funkciója: maga a tudat, hogy van, már ad egyfajta biztonságot. Lehetséges, hogy csak egyszerűen az a néhány barát elég, többet nem bír el a barátságért felelős génünk?(ha van egyáltalán ilyen) Nagyságrendekkel több a haver és négy számjegyű is lehet az ismerősök száma. Lehet-e egyáltalán mondjuk, tíznél több barátunk? Vagy csak gondoljuk, hogy van... no és, ha más, nagyobb szám jön ki? Barátaim köszönik, megvannak. Azt viszont látom, hogy nő azok aránya, akiknek alig vagy talán egyetlen lelki társuk sincs. Lehet, hogy számukra, - számunkra is más lett a barátság, mint fogalom, tartalma? Kimondható–e hogy a fogyasztói szemlélet egyre inkább beférkőzik a személyes kapcsolatainkba? Egyre többet várunk el tőlük, miközben magunk energiát, időt nem nagyon áldozunk rájuk. Nézz meg egy-egy kapcsolati vagy akár társkereső weboldalt. Ha a kapcsolatok úgy és olyan formában alakulnak ki, rögzülnek, ahogy ott általában vélhető, nem nehéz következtetni e kapcsolatok mélységére. Talán kapcsolatok érdekhálójának nevezném inkább azt a hálózatot, ahol az egyszer a villamosmegállóban majdnem mellettem álló illető is ismerős és egy barátféle kapcsolat hirtelen felindulásból, gyatra megfontolások okán törlődik, ismeretlenné lényegül át. Tegnap még szerettük egymást, ma meg már elfordítjuk fejünket, ha véletlenül szembetalálkozunk? Milyen barátság lehetett az? Olyan, ahol nem volt soha mögöttes szeretet, olyan, amit valamiféle érdek-kötelék tartott hol szorosabban, hol esetlegesen össze. Manapság már egy sor olyan érték számít a barátságban, amely valamilyen fogyasztói szemléletet tükröz... És mind gyakoribb, hogy az emberek magukat és leendő társaikat is adható, vehető terméknek tekintik. Segítsen a dolgok elintézésében, legyen ott, amikor szükség van rá, hallgasson meg és adjon tanácsot (amilyet épp szeretnél hallani), vagy adjon kölcsön ezt-azt, pénzt, paripát, posztót… Komoly elvárásaink vannak, miközben befektetni nem nagyon akaródzik. Ha valami apró homokszem kerül a gépezetbe, felszámoljuk az egészet, és kész. Majd lesz másik. Sokkal hamarabb rúgunk fel akár hosszú barátságokat is, ha nem kapjuk vissza belátható időn belül, amit adtunk – és ez az idő egyre rövidül. És már megint az a drága, istenverte irígy idő! „– Van egy kis időd? Szeretnék beszélgetni veled! Van egy nagyszerű dolog, el akarom mondani, mert tudom, hogy pont erre van szükséged! Mindenre jó és gazdag leszel (velem együtt) el kellene jönnöd egy előadásra, nem fogod megbánni! Saját érdekedben szakítanod kell erre időt, másfél óra az egész, de meg fogja változtatni az életedet! - „ Ugye, ismerős? ........Mind gyakoribb, hogy az emberek magukat és leendő társaikat is adható, vehető terméknek tekintik. Egy ilyen barát mindig egy barát miatt a barátunk, a valódi barát azonban soha nem lehet valamilyen más barát miatt a barátunk. Kiveszőben vannak a munkahelyi barátságok az egyéni nyomulás kényszere és a nagy fluktuáció miatt, a szomszédsági kötelékek is átalakultak, és a politika eredményeképp oda jutottunk, hogy könnyen stigmatizálunk, eszerint újrarajzoljuk a kapcsolattérképünket, a politika által gerjesztett polarizálódás okozta kapcsolat-átrendeződésről nem is beszélve. Az már egy másik súlyos fejezet. <img src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/haverja.jpg" class="blogkep"> Barát? rich