A szimbólumok fegyvertára

1.0levendulashttps://levendulas.cafeblog.huamfortashttps://levendulas.cafeblog.hu/author/amfortas-2-2-2/A szimbólumok fegyvertára <link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CRENDSZ%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="Edit-Time-Data" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CRENDSZ%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_editdata.mso"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CRENDSZ%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CRENDSZ%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><style>  </style><o:p></o:p>Szeretek szimbólumokkal játszadozni, néha olyannyira belemerítkezem, hogy utólag veszem csak észre, magam is egy-egy szimbólum csapdájába kerültem. Sokszor van úgy, hogy általánosságban beszélek, de van gyakorta célszemély, aki reményeim szerint kihámozza és érti a rejtett szimbólumot mondandómban. Gyakran képmelléklettel segítem a szimbólum hatását, és megesik, hogy túl didaktikusra sikerül…vagy megmarad egyszerűen egy minden első vagy hátsó szándék nélküli képnek. A képalkotó folyamatok egyik lehetősége tehát, ami a képből indul a verbális felé. Legyen itt egy semlegesített példa (a magömlésről):<img style="width: 130px; height: 118px;" src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/magOImlOos.jpg" class="blogkep"> (vagy az új időkről): <img style="width: 143px; height: 111px;" src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/ujidOIk.jpg" class="blogkep"><o:p></o:p> Aztán vannak bonyolultabbak, ehhez szükségem van szövegsegédletre (a szóból induló, képben végződő) , és még így sem biztos, hogy célt ér, de ez már a címzett szimbólum - érzékenységének függvénye is. (nevezném akár empatikus készségnek )<img style="width: 47px; height: 50px;" src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/tribaltattoo20%281216%29.jpg" class="blogkep"> És , olykor megesik, hogy más veszi magára a szimbolikus üzenetet a megcélzott helyett. Pech. (Neki és nekem…) De nem nagy baj, mert végső soron minden dolgozatocska köveim csiszolgatását is szolgálja. Másfelől pedig, ha nincs meg a másikban a fogadókészség , ott ette meg a fene :-) Van arra is példám, mennyire nehéz lehet egy szöveg szimbolikus üzenetét visszafejteni, ez pedig például az irodalmi idézet:<o:p></o:p> „ Az alattuk tátongó űr, melyet könnyű és a feltámadt szélben ki-kilengő, de azért szilárd, erős híd ível át, folyton arra ingerelte őket, hogy idegnyugtatásul lebocsássák a mérőónt és megmérjék a szakadék mélységét. Ráadásul örökre szóló gyanakvás ékelődött közébük, mert Mary egész idő alatt nem tartotta fontosnak, hogy tisztázza, nem jár a fejében olyasmi, amit nem merne elmondani: Marcher ugyanis legutóbbi, heves vitájuk során ezzel vádolta meg.” /Henry James: Az őserdő vadja- The Beast in the Jungle/<o:p></o:p> Magam többre értékelem a verbális képalkotást, de a világ ma a vizualitást támogatja. Hajdanában, ha elolvastam egy Verne könyvet, mintha szemem előtt zajlott volna a történet, s a könyvben elszórt rajzok (Ó, az a zseniális Riou ! ) gyöngéden irányítgatták fantáziám. Ma egy regényből valaki filmet rendez és mi az ő fantáziája szerinti készet fogadjuk be, ezzel satnyul fantáziánk önállósága, ami a leírt szót illeti, de talán erősödik a képi befogadó- kódfejtő készségünk. Azonban ne feledjem: a képzelet a lélek legjobb közvetítője, és lelke rajta, aki szárnyalni nem engedi.<o:p></o:p><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CRENDSZ%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CRENDSZ%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CRENDSZ%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><style>  </style> „Ó ,képzelet, ki úgy vonsz néha félre, s kilopsz körünkből, hogy fülünk se billen, bár száz trombita harsog is feléje: ki mozgat téged, ha érzékeink nem?” /DANTE/<o:p></o:p> <o:p></o:p> rich