A csend a király

1.0levendulashttps://levendulas.cafeblog.huamfortashttps://levendulas.cafeblog.hu/author/amfortas-2-2-2/A csend a király A csend a király<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Van egy történet, mely egy királyról szól, akinek nem volt gyereke, hogy örökébe lépjen. Összehívta a legközelebbi tanácsosait és mindegyiküknek adott növényi magokat, hogy elültessék, mondván nekik: “Az, aki a legjobb fát termeszti ezekből a magokból, uralkodni fog a királyságon utánam.”<o:p></o:p> <img src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/8001051sMbK.jpg" class="blogkep"> Múltak az évek és elérkezett az ideje, hogy a király visszavonuljon. Meghívta a tanácsosait a királyi kertbe, hogy megszemlélje a munkájukat. Minden fa pompásan gyönyörű és színes volt, kivéve egyet. Az még a földből sem burjánzott ki. <o:p></o:p>A király ennek a fának a kertészéhez fordult és megkérdezte tőle, vajon mi történt. <o:p></o:p><o:p></o:p>„ Felséges Uram, megtettem a legjobbat. Naponta öntöztem, szeretettel beszéltem hozzá, a legjobb tápokat használtam és odafigyeltem, hogy <st1:place w:st="on"><st1:city w:st="on">minden</st1:city></st1:place> nap órákon keresztül élvezze a nap közvetlen sugarait. Sajnálom, hogy csalódást okoztam Önnek, de még a gyökerét sem hajtotta ki.”<o:p></o:p> <o:p> </o:p> “Fiam” – felelte a király – “te leszel a következő király.”<o:p></o:p> <o:p> </o:p> A tanácsosok döbbenten bámulták a királyt. A király tovább mondta: “Látjátok, magok helyett, mindegyikőtöknek kis, sima kavicsokat adtam. A többségetek nem állta ki a kudarc gondolatát, azt, hogy ne legyen a legjobb, ezért az ‘igazi’ magot ültettétek el.<o:p></o:p>Közületek csak egy ember volt eléggé becsületes és őszinte, hogy megtegye a legjobbat azzal, ami megadatott neki. Ez az ember lesz a következő királyotok.” <o:p></o:p> <o:p></o:p>Azért írom le ezt a történetet, mert világosan ábrázolja mi az, hogy tanárnak lenni – s mindannyian tanárok vagyunk. Ez nem a külső díszekről szól. Nem is a jó megjelenésről vagy a tetszelgő szavakról. Ez az őszinteségről, a becsületességről és az elhivatottságról szól. A hajlandóságról, hogy a legjobbak legyünk aszerint ami megadatott nekünk akkor is, ha az nem “fér bele a mintába”. Ez néha hosszas és nehéz munkát jelent egy kapcsolaton anélkül, hogy köszönetet mondanának nekünk.Mérd fel csak magadban azt a spirituális munkát, amit csendben végzel. A csend az, ami felnagyítja a “zajt”, amit csinálunk a világban.<img src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/something_to_belive_in.jpg" class="blogkep">rich