LIBER DIURNUS

1.0levendulashttps://levendulas.cafeblog.huamfortashttps://levendulas.cafeblog.hu/author/amfortas-2-2-2/LIBER DIURNUS <img style="width: 299px; height: 225px;" src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/AzOvFOorfiembere.jpg" class="blogkep"><meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 12"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 12"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CRENDSZ%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CRENDSZ%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CRENDSZ%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><style>  </style>Már rég idegesít a nők egyenjogúságának néhol infantilis követelése. Ha a nő kicsit is értelmes, legalábbis engem pillanatok alatt zsebrevág. A nagy nyilvánosságtól sose féltem úgy, mint a Nővel szigorúan négyszemközt és egyenlően. Úgy, ahogy Vele szemben, előtte, az Ő szemében (és a magaméban) megbuktam, soha sehol másutt… <o:p></o:p> Aki olvas, most netán azt hiszi, én csak valamilyen, igen meghitt helyzetről beszélek, olyanról, amelyben a nő elsősorban nő, a férfi pedig főként férfi. Tévedés. Egyáltalán nem a hím lámpalázáról és az ebből fakadó gondokról-bajokról beszélek. Ha nagyon szerettem a lányt (a hölgyet, a csajt, a dámát, az asszonyt), és ő is szeretett, akár a lámpalázas válság is mindig áthidalható, túlélhető, korrigálható volt mindig. (Most nem potenciazavarról beszélek J ) Sosem mernék bemerészkedni a legtragikusabb családi konfliktusba, de néha az az érzésem, hogy a gyilkos férj (férfi, szerető, barát) gyakran akkor ragad fegyvert, amikor szellemileg és érzelmileg már végképp legyőzték. Akkor megőrül, akkor erőszakos, amikor kiderül, hogy az asszony - még ha írástudatlan, műveletlen, képzetlen is - a léttapasztalatait mélyebben, módszeresebben, alaposabban és okosabban élte át. A nő többet tud asszonyról-emberről, gyerekről-öregről, jobb a lelki szeme, mélyebbre lát, és cáfolhatatlan igazságokat fedez fel, holott sosem olvasta Freudot, Adlert, Jungot, de még Szondi Lipótot sem, Ferenczi néven pedig csak egy házmestert ismer. Igenis állítom, hogy van egy csavaros, eredeti, mély női intelligencia, amely egészen más hullámhosszon működik, mint a férfié, olyannyira célba találó, mint a darázs fullánkja, s oly zseniális olykor, mint Dosztojevszkij. Vagyis meggyőződésem, hogy az elmúlt egy-másfél század immáron lassacskán megváltoztatja a férfi-nő és nő-férfi konfliktusok mikéntjét, tartalmait, értelmeit, erőviszonyait. És ebben nem az játszotta-játssza a főszerepet, hogy százezrekkel növekedett a nagyon is tanult, diplomás, felelős értelmiségi munkát végző nők részaránya és abszolút száma - sokkal jelentősebb az a női „pozíció-tudat”, amely megváltoztatta szerepét a családi hierarchiában, szerepvállalásban. S nem a női emancipációs folyamatban rejlik ennek lényege, hanem abban, hogy a férfiszerep viszonylagosabb lett. <img style="width: 121px; height: 150px;" src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/Hegeszt.jpg" class="blogkep"> Érdemes elemezni: miként változott a női tudatban (s a gyermektudatban) a férfi portréja (mint hatalmi forrás, eltartó erő, megbízható, szinte tévedhetetlen judícium-fogalmazó) - és miként módosult mindennek női (anyai, asszonyi) változata; milyen mértékben (hány százalékban) vette át a (nem deklarált) családfői szerepet az asszony, mennyivel nagyobb az ő felelőssége, és mennyiben csökkent a férfi családfenntartói-családfői szerepe. Úgy gondolom, roppant érdekes, fontos emberiségtörténeti aránymódosulás kezdeteinek tanúi vagyunk. Megfigyelhető ez szakmák hordozóinak változásában, a legbefolyásosabb szerepek nőiesedésében - s elállok a felsorolástól: bárki fejben is összeállíthatja… Már ősidők óta tapasztaljuk, hogy valahányszor nagy társadalmi rétegek valaminő szerepváltozása (s hatalmi módosulása) következett be, az mindig véres görcsökkel járt - akár a rabszolgaság vagy a jobbágyság szűnt meg, akár a proletariátusnak sikerül részben kimozdulnia bér-rabszolgaságából, akár a faji megkülönböztetések „lazultak”. Az élénk tekintetű megfigyelő - gazdag irodalom tanúsítja - már fölfigyelt férfiak és nők hajdan elég egyértelmű hierarchikus viszonyának, állapotának változásaira. Azt is élesen írásba foglalták, hogy például a katolicizmus milyen nehezen, nehézkesen fogadja el e tekintetben is a modernizálódás parancsoló jeleit; nemcsak a cölibátusra gondolok, s a papi hívatás elrekesztésére a nők előtt, nemcsak az egyházi iskolák tantestületi összetételének konzervativizmusára, de az is jellemző, hogy a katolikus befolyás alatt álló politikai pártok máig is, főleg Közép-, még inkább Kelet-Európában tipikus férfipártok - aminek mérlegelendő hatásai, következményei vannak. Én mindenesetre a Nőknek drukkolok <o:p></o:p>rich