1.0levendulashttps://levendulas.cafeblog.huamfortashttps://levendulas.cafeblog.hu/author/amfortas-2-2-2/<p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;"><span style="font-size: 12pt; color: rgb(103, 0, 0); font-family: 'Book Antiqua','serif';"></span> <img style="width: 601px; height: 283px;" src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/pal_kiOell_invcard_web_OK.jpg" class="blogkep"></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;"><span style="font-size: 12pt; color: rgb(103, 0, 0); font-family: 'Book Antiqua','serif';"></span> </p> <p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;"><span style="font-size: 12pt; color: rgb(103, 0, 0); font-family: 'Book Antiqua','serif';">Az emberiség különböző fejlődési fokozatain különbözőképp oszlik meg a művészetek különböző ágainak szerepe is. Aszerint, hogy mire van az egyes kultúrfokokon inkább szüksége az emberiségnek és a művészi kifejező eszközök gazdagodása melyik ágnak kedvez, <span style=""> </span>hol az egyik, hol a másik művészeti ág fejlődik ki erősebben. A félig mesés őskorban, a keleten, a régi Babilonban és Egyiptomban az építészet volt az uralkodó. <span style=""> </span>A szobrászat és a festészet még csak dadogott, megfelelő anyag, a szemlélet fejlettsége híján csak kísérője volt az építészetnek, annyira, hogy egyes nevezetes szobor-alkotásai is inkább architektonikus természetűkkel, <span style=""> </span>mint szobrászati formáikkal hatnak. <span style=""> </span>A görögök plasztikai érzéke hallatlan módon föllendítette a szobrászatot, kiszabadította az architektura béklyóiból, díszítő elméből önálló művészetté tette, sőt a görög szellem alkonya felé, mikor a kialudt ősi hit már nem kívánt nagyszerű templomokat, rávetette az egész művészet hangsúlyát. A keresztény középkorban, <span style=""> </span>mikor az új hitnek új templomok kellettek, az új vallásos érzések új hangulatot teremtettek, az új világnézet új szemléleti módot hozott világra, ismét az építészetre helyeződött át a hangsúly. Az emberi szellem művészi szükségérzete abban keresett kielégülést, <span style=""> </span>hogy <span style=""> </span>nagyszerű csarnokokat, <span style=""> </span>hatalmas boltíveket, égbe nyúló tornyokat emelt Isten dicsőségére s a szobrászat és festészet épp <span style=""> </span>úgy alárendelt, <span style=""> </span>főleg díszítésre való szerepre <span style=""> </span>jutott az építészettel szemben, mint a hogy a filozófia szolgálója lett a teológiának. <span style="">  </span>A három közötti viszony csak a renaissanceban jut teljes egyensúlyra, amikor először érvényesül a maga igazi jelentősége szerint a festészet, <span style=""> </span>megerősödve az új technikák, <span style=""> </span>főleg az olajfestészet föltalálásával. A három testvér-művészet aztán együtt haladt, <span style=""> </span>harmonikusan kiegészítve egymást, egészen az újkorig, a mikor előtérbe nyomul a festőművészet. A modern kor művészetének egyik jellemző vonása éppen az, <span style=""> </span>hogy az ecset művészete játssza benne a főszerepet, mellette a szobrászat részben, az építészet pedig mondhatni egészen háttérbe szorul, minden kornak megvan a maga lelkéből fakadt építészete, csak a XIX.-XX. századnak nincs.<span style="">  </span>Az empire <span style=""> </span>ízlés kimúlta óta az építészet története minden erőlködés mellett is nem egyéb, mint régi formáknak ismétlése volt, <span style=""> </span>fölelevenítése, az építészet csak félig építész, másik felében archeológus. Csak a legújabb időkben próbálkozik egy újító mozgalom, mely a modern kornak a maga nyelvén akarja megszólaltatni az architektonikus érzést és gondolatot. Mai viszonyainktól semmi sem áll tehát távolabb művészi tekintetben, mint a középkor, a maga hatalmas, egészen eredeti, a maga lelkéből való építészetével, a mely roppant tömegeivel, az egész lelket megragadó nagy érzéseivel és formanyelvének csodás gazdaságával szinte elnyomja az összes többi művészeteket, - még a költészetet és zenét is.<span style="">  </span>A középkornak misztikus sóvárgása a kereszténység eszméi és érzelmei tartalmának művészi kifejezésére teremtette meg előbb a román, aztán a gót stílust s a népvándorlással Európába jutott s itt kereszténnyé <span style=""> </span>lett népek szellemének érvényesülése mintegy visszahatásul az ókor görög-latin szelleme ellen a képzelet új szineibe és új formáiba öltöztette az emberi gondolatot. Talán épp ez ellentét erejénél fogva izgatja a modern embert annyira a középkor művészete. Soha annyit nem foglalkoztak a román és gót stílusú építményekkel, soha annyi figyelő szem nem vizsgálta a régi dómok boltíveit, komor oszlopsorait s soha annyi gondolkodó agy nem emésztődött azokon a problémákon, melyeket ezek a komor és fönséges alkotások lépten-nyomon fölvetnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;"><span style="font-size: 12pt; color: rgb(103, 0, 0); font-family: 'Book Antiqua','serif';">És hát: A renaissance !!! A nagy fejezet :</span></p><span style="font-size: 12pt; color: rgb(103, 0, 0); font-family: 'Book Antiqua','serif';"></span> <p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;"><img class="blogkep" style="width: 272px; height: 287px;" src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/KOH_PAL_bemutatF3_inweb.jpg" width="840" height="941"></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;"><span style="font-size: 12pt; color: rgb(103, 0, 0); font-family: 'Book Antiqua','serif';"> </span><span style="font-size: 12pt; color: rgb(99, 36, 35); font-family: 'Book Antiqua','serif';">ps.:Ezt a bejegyzést az erdélyi Misztótfalusi Kis Miklós (1650-1702) által tervezett JANSON ANTKVA betűcsalád digitális Book Antikva néven használatos változatával  írtam.</span><span style="font-size: 12pt; color: rgb(99, 36, 35); font-family: 'Times New Roman','serif';">  De még lesz folytatás.<o:p></o:p></span></p>rich