a boldogtalanság halványuló reménye...

1.0levendulashttps://levendulas.cafeblog.huamfortashttps://levendulas.cafeblog.hu/author/amfortas-2-2-2/a boldogtalanság halványuló reménye... <IMG class=blogkep style="WIDTH: 335px; HEIGHT: 205px" height=347 src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/szemek_05.jpg" width=351> Az igazi nőnek leginkább a szemét nézem, abban gyönyörködöm, de, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét... Ha a lelke felől nézem, az első réteg a fájdalom. A múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulok bánni, akkor láthatom a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. A harmadik rétegben láthatom az öröm pajkosságát. A negyedikben a harag villámait. Az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását. A hetedikben a szeretetet! Minden igazi nő hétfátyol táncot jár, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljes, ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy a fájdalomtól görnyedő teste, minden apró titka a szemében van. Az én boldogtalanságom halványuló reménye az az elmúló remény, hogy láthatom és szívfájdalommal , szenvedéllyel átélhetem azokat a titkokat, amit egy szem képes sugározni az együtt megélt élet során. Amely élet részesévé boldog boldogtalanságok árán juthatok csak el, megannyi megpróbáltatás, élethelyzetek felismerése és felvállalása , örömök , bánatok megértése és átértelmezése árán, a másik lelkének , belső vívódásainak, törekvéseinek, küzdéseinek, gátlásai és csetlés-botlásainak felismerése révén. Ezek átértelmezett, szeretetteli megközelítése és az ezzel együttlét minden rezdülése : a boldog boldogtalanság, a tulajdonképpen egyedül őszintén megélhető boldogság. <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p> Mert igazi boldogság nincs szenvedés nélkül. <o:p></o:p> rich