<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>levendulas</provider_name><provider_url>https://levendulas.cafeblog.hu</provider_url><author_name>amfortas</author_name><author_url>https://levendulas.cafeblog.hu/author/amfortas-2-2-2/</author_url><title>kutyák</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Napunk nyugalmát adták nekünk a kutyák.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;A Szabadság-téren kötöttünk ki, ettünk-ittunk, beszélgettünk, semmiségekről, személytelen dolgokról, felszabadultan, lazán. Körülöttünk mindenütt kutyák, leírhatatlan boldogságban hemperegtek, szaladgáltak, játszottak egymással és ez a gondtalanság és egymás játékos örömteli &nbsp;keresése, elfogadása, szeretése ragadt át ránk is kicsit. A nyugalom szigetét semmi nem tudta megzavarni, és nem történt voltaképp tényleg semmi, de&nbsp;mégis és talán épp ezért: &nbsp;együtt élveztük ezt a hosszú estét, nagyon.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&lt;IMG class=blogkep src=&quot;https://levendulas.cafeblog.hu/files/c7102.jpg&quot;&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>