{"version":"1.0","provider_name":"levendulas","provider_url":"https:\/\/levendulas.cafeblog.hu","author_name":"amfortas","author_url":"https:\/\/levendulas.cafeblog.hu\/author\/amfortas-2-2-2\/","title":"kivet\u00edt\u0151","html":"

 <\/p>

Kivet\u00edt\u0151 ?<\/p>

 <\/p>

 <\/p>

Eg\u00e9sz \u00e9letemben az igazit kerestem. Volt ugyan, \u00e1mde nem \u00e9rdekelt a megfelel\u0151, mert h\u00e1t az volt az \u00e9n megalkuv\u00e1som. N\u00e9ha meg\u00e9rintett a tal\u00e1n-igazi \u00e9s ezt szerelemk\u00e9nt v\u00e9ltem meg\u00e9lni.<\/p>

\u00c9s amikor v\u00e9gre \u00fagy gondoltam, \u00e9reztem, hittem, hogy megtal\u00e1ltam azt az <\/p>

Igazi Igazit, elvesztettem \u00f6nmagam, mert fel akartam ebben old\u00f3dni, mindent ennek akartam al\u00e1rendelni, ehhez igaz\u00edtani, belefeledkezni, eszerint \u00fajj\u00e1sz\u00fcletni, megny\u00edlni, \u00faj \u00e9letet kezdeni. Minden hib\u00e1t elk\u00f6vettem, amit el lehetett k\u00f6vetni, mert elvesztettem \u00f6nmagam \u00e9s f\u00e9ltem a m\u00e1sik elveszt\u00e9s\u00e9t\u0151l. \u00c9s m\u00e9g nem is oper\u00e1ltuk ki magunkb\u00f3l az egyik t\u00fcsk\u00e9t, amivel k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6s meg nem \u00e9rt\u00e9sb\u0151l akaratlanul megsebezt\u00fck a m\u00e1sikat, m\u00e1r j\u00f6ttek a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9s apr\u00f3, de nehezen m\u00fal\u00f3 sebek, csak gy\u0171ltek, gy\u0171ltek \u00e9s egyszer csak a sok kis \u00fajrakezd\u00e9sb\u0151l m\u00e1r nem volt mit \u00fajrakezdeni. Egyre kev\u00e9sb\u00e9 figyelt\u00fcnk a m\u00e1sikra, mert saj\u00e1t magunkban akartunk mindent megoldani, tal\u00e1n csak a m\u00e9lyl\u00e9lektan eszk\u00f6zt\u00e1r\u00e1val felfejthet\u0151 tart\u00f3zkod\u00e1sunk, kialakult g\u00e1tl\u00e1saink \u00e9s f\u00e9lelmeink ok\u00e1n. Ma m\u00e1r tiszt\u00e1n l\u00e1tom visszaz\u00f6kkenve r\u00e9gi \u00f6nmagamba, hol \u00e9s merre t\u00e9vedt\u00fcnk el. K\u00e9s\u0151 minden \u00fajrakezd\u00e9s, bar\u00e1tkoz\u00e1s, ha csak egyed\u00fcl tudom ezt. Nincs az a kivet\u00edt\u0151, ami b\u00e1rmilyen nyelven meg\u00e9rtetn\u00e9 azt, amit a m\u00e1sik nem tud meghallani. Nem , mert nem akar, hanem, mert csak Mag\u00e1val szeretne tiszt\u00e1ba lenni \u00e9s \u00d6nmag\u00e1t, bels\u0151 hangjait  <\/span>szeretn\u00e9 hallani.  <\/span>De nagyon is van kivet\u00edt\u0151, ha elfogadjuk a m\u00e1sikat  <\/span>olyannak , amilyen, \u00e9rteni akarjuk, amir\u0151l besz\u00e9l \u00e9s mi\u00e9rt, mik a gondolatai, mit mi\u00e9rt tesz \u00e9s mik az ind\u00edt\u00e9kai. Az \u00fagy sajnos nem megy, hogy \u00fagy v\u00e9lj\u00fck, minket \u00e9rteni kell tudni, \u00e9s tudni kell \u00e9rteni, \u00e9s ez \u00edgy el\u00e9g\u2026 ez sem kivet\u00edt\u0151k\u00e9nt m\u0171k\u00f6dik, amit csak , mint egy sz\u00f6vegk\u00f6nyvet, egyszer\u0171en \u00e9s okosan a m\u00e1siknak elolvasnia kell k\u00e9pesnek lennie..<\/p>

Bizony j\u00f3 lenne olyan kivet\u00edt\u0151kkel \u00e9lni, ahol megjelenhet egy \u00e9rzelmi p\u00e1rbesz\u00e9d, hogy komolyan vehess\u00fck egym\u00e1s bels\u0151 \u00e9rz\u00e9seit, lecsupasz\u00edtva az apr\u00f3 gyarl\u00f3s\u00e1gok,h\u00e9tk\u00f6znapi esetlens\u00e9gek, k\u00fcls\u0151s\u00e9gek befoly\u00e1s\u00e1t\u00f3l. <\/p>

Ez pedig ott van, l\u00e9tezik, csak a sz\u00edv\u00fcnkkel  <\/span>kell tudnunk olvasni azt a kivet\u00edt\u0151t, \u00e9s \u00edrni r\u00e1, az \u00e9sz itt mit sem \u00e9r. Csak \u00edgy fog menni az  <\/span>\u00edr\u00e1s-olvas\u00e1s, ha az a c\u00e9l, hogy v\u00e9gre a m\u00e1sikat \u00e9s \u00edgy Magadat is \u00e9rtsd. <\/p>

Ha megtal\u00e1lni v\u00e9lted azt a m\u00e1sikat, m\u00e1r kezd\u0151dhet is a p\u00e1rbesz\u00e9d! <\/p>

Vele.<\/p>

Mert K\u00e9t Emberr\u0151l<\/i> sz\u00f3ljon a p\u00e1rbesz\u00e9d, ott nem lehet m\u00e9g \u00e9s m\u00e1r ak\u00e1r egy harmadik.<\/p>

 <\/p>

<\/p>

Tenger az \u00e9let<\/p>

Sok ezer \u00e9v \u00f3ta hull\u00e1mzik vel\u00fcnk, sok ezer \u00e9v \u00f3ta hull\u00e1mzik velem.
V\u00edzcseppek vagyunk, jelent\u00e9ktelen, sz\u00fcrke kis par\u00e1nyok, mind, mindannyian. N\u00e9ha fent vagyunk, n\u00e9ha les\u00fcllyed\u00fcnk.
Tenger az \u00e9let.
Mindannyian keres\u00fcnk mindig, keres\u00fcnk egy m\u00e1sik v\u00edzcseppet a nagy, sz\u00f6rny\u0171 \u00f3ce\u00e1nban.
N\u00e9ha megtal\u00e1ljuk. \u00d6sszesimulunk egy pillanatra, azt\u00e1n j\u00f6n egy hull\u00e1m \u00e9s felkap, vagy ler\u00e1nt a m\u00e9lybe, \u00e9s mi keres\u00fcnk, keres\u00fcnk \u00fajra tov\u00e1bb.
Minden csepp egy m\u00e1sik kicsi cseppet, a m\u00e9rhetetlen, sz\u00f6rny\u0171 \u00f3ce\u00e1nban.
Jaj, borzalmasan nagy ez az \u00f3ce\u00e1n \u00e9s egy v\u00edzcsepp olyan par\u00e1nyi benne.
Sok ezer \u00e9v \u00f3ta keresem m\u00e1r \u0151t, kis v\u00edzcseppt\u00e1rsamat, \u00e9s alig lelem meg n\u00e9ha-n\u00e9ha... olyankor is egy pillanatra csak.
H\u00e1borog a vihar, r\u00f6p\u00edt a hull\u00e1m
Voltam koldus, b\u00e9na, nyomor\u00e9k, haz\u00e1m a templomajt\u00f3... \u0151 tal\u00e1n kir\u00e1lyn\u0151 volt akkor \u00e9s garast dobott reszket\u0151 kezembe...
Cs\u00e1sz\u00e1r is voltam... b\u00fcszke, nagy, hatalmas... \u0151 tal\u00e1n r\u0151zs\u00e9t szedett valahol az erd\u0151n, de \u00e9ppen akkor nem vad\u00e1sztam ott, mert dolgom volt, m\u00e1s... fontosabb, nagyobb... pedig akkor is csak az\u00e9rt \u00e9ltem, hogy megkeressem \u0151t.
Most is keresem.
N\u00e9ha belen\u00e9zek valakinek a szem\u00e9be... azt\u00e1n tov\u00e1bb megyek. Nem \u0151 volt, ez sem \u0151 volt.
N\u00e9ha belecs\u00f3kolok valakinek a piros sz\u00e1j\u00e1ba... azt\u00e1n idegen\u00fcl n\u00e9z \u00f6ssze a szem\u00fcnk... ezt a v\u00edzcseppet sem \u00e9n kerestem. Valaki m\u00e1s.
N\u00e9ha \u00f6sszesimulunk, amikor s\u00edr a tang\u00f3... kiless\u00fck egym\u00e1s sz\u00edve dobog\u00e1s\u00e1t... azt\u00e1n f\u00e1radtan lehull a kez\u00fcnk. Tov\u00e1bb.
Egym\u00e1s lelk\u00e9be belen\u00e9z\u00fcnk... cs\u00f3kos \u00e9jjelek vir\u00e1gcsod\u00e1ival telesz\u00f3rjuk egym\u00e1st... azt\u00e1n b\u00facs\u00fat int\u00fcnk \u00e9s mosolygunk hozz\u00e1... \u00e9s keres\u00fcnk, keres\u00fcnk mindny\u00e1jan, mindig, m\u00edg vil\u00e1g a vil\u00e1g.
Lehet, hogy megtal\u00e1lom ebben a l\u00e1zas, furcsa \u00e9letemben, amit ma \u00e9lek. Lehet, hogy nem.
Minden\u00fctt, mindig csak \u0151t kerestem.
\u0170z, hajt a v\u00e1gy, hogy a szem\u00e9be n\u00e9zzek, mert r\u00e9gi magamat l\u00e1tom meg benne, p\u00e1fr\u00e1nyos erd\u0151k \u00f6r\u00f6kz\u00f6ld csendj\u00e9nek mese\u00f3ri\u00e1s\u00e1t.
Hogy megszor\u00edtsam a kez\u00e9t \u00e9s a lelk\u00e9be cs\u00f3kot leheljek, szebbet, szentebbet, mint amilyent valaha asszonysz\u00e1jra adtam.
Egy pillanatra csak.
Azt\u00e1n j\u00f6het ism\u00e9t a hull\u00e1m, ler\u00e1nthat a m\u00e9lybe vagy sug\u00e1rsz\u00e1lon az \u00e9gig emelhet... valaki ut\u00e1nam csod\u00e1lkozik...
Azt\u00e1n lehetek harmatcsepp m\u00e1rciusi \u00e1gon, lehetek sz\u00e1z\u00f6les tengerm\u00e9lybe z\u00e1rva:
Mind\u00f6r\u00f6kre \u0151t fogom keresni \u00e9s \u0151 engem fog keresni mind\u00f6r\u00f6kre.


(Wass Albert: Tenger az \u00e9let VI.) <\/p>

  <\/p>

<\/div>","type":"rich"}